Friss időpontja:

...

2012. szeptember 23., vasárnap

Életjel + részlet

Sziasztok!

Kérlek, ne haragudjatok rám. Ez az év nem egészen úgy indult, ahogyan terveztem. A vártnál sokkal nehezebb, és a szabadidőm sem olyan szellős, mint vártam. Persze ha van egy kis időm, akkor írok, és tényleg már egész jól állok a fejezetekkel.

Jelenleg a Szerelem és más drogok és A túsz-on dolgozom, a másik kettővel nemigen tudok haladni. Az ok egyszerű. Az Egy hét L.A.-ben számomra már egy befejezett történet, a másik szemszögből való írás, pedig elég döcögősen megy. Persze befejezem majd, de nem hiszem, hogy olyan gyakran tudok majd frisst hozni. És úgy vettem észre, hogy azon az 1-2 emberen kívül mást már nem is érdekel. Tisztelet a kivételnek! Így elég nehéz rávennem magam, hogy üljek le a gép elé, és mélyüljek bele jobban. De megteszem, mert nem fogom nyitva hagyni ezt a történetet, bár már egyszer vége lett.
A negyedik történet, a Vérvörös alkony-al meg szinte alig alig haladok. Persze ötletem rengeteg van, csak olyan bonyolult, nehéz felépítésű, hogy ahhoz aztán tényleg idő kell.

Szóval. Ha lesz is friss, akkor az első mindenképpen a Szerelem és más drogok lesz, aztán A túsz, és utána meg... passz. Remélem ezzel senkit nem haragítok annyira magamra. Igyekezni fogok, és ha időm engedi, írni is fogok. De most nem az írás az elsődleges, sajnálom.
Időpontot meg nem akarok mondani, mert már épp elegen írtak nekem e-mailt, hogy miért nem írok már időben. Most is feldobhatnék ide valamit, lesz ami lesz alapon, de szart (már bocsánat) nem adok ki a kezeim közül.

Köszönöm!

Milli

Ja igen, el is felejtettem... Ameddig nem érkezik friss, itt egy kis részlet, ami remélem egy időre elegendő lesz nektek.


Egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Izgatott lettem, a tenyerem izzadni kezdett, s a szívem vad dübörgésbe kezdett. Próbáltam rendezni magam, tudtam, most nem az én bugyuta érzéseimmel kell foglalkozni.
Rob felé fordultam, és hagytam, hogy egy pillanatra elmosolyodjak. Olyan édesen szunyált a kanapén, egyik keze és lába a földre lógott, fél teste már a padlót súrolta. Legszívesebben így hagytam volna, hogy kipihenje magát. Odaléptem hozzá, letérdeltem, hogy fejünk egy magasságba lehessen. Remegő kézzel simítottam végig arcán, majd simultak ujjaim vállára.
- Rob! - halkan szóltam hozzá, és kissé megráztam, de semmi. - Rob, ébredj. Rob!
A szemei megrebbentek, álmosan pislogva emelte szemeit az enyémbe. Elmosolyodtam magam. Hogy lehet valaki ennyire édes, és ennyire helyes? Hümmögött pár sort, majd újra becsukta a szemeit. Akár egy óvodás kisgyerek.
- Rob, ne csináld ezt. - kuncogtam, majd újra megráztam, de most erősebben, mint eddig. Felpattantak a szemei, és az enyémeket kereste. - Gyere, elviszlek fürdeni.
Átvetettem lelógó kezét a vállamon, majd valahogy talpra állítottam. Nem mondom, hogy egyszerű feladat volt. Rob teste, úgy, hogy nem irányította, nehéz volt. Nem segített, hogy állandóan össze akart rogyni, és még két lépést sem volt hajlandó megtenni.
- De szép ház. Itt laksz? - rám emelte szürkéskék szemeit. Arcán valami idióta mosoly ült, ami elég vicces látványt nyújtott.
- Te is itt laksz. - morogtam felé. Fél kézzel próbáltam tartani, míg belöktem a fürdő ajtaját.
- Zsír. - mintha nem is az a Robert Pattinson lett volna, akit én ismertem. Persze rúgtunk már be együtt, de akkor általában én áztam el, és ő maradt józanabb. Volt, hogy mindketten leittuk magunkat a sárga földig, de olyan még nem, hogy nekem kellett volna ápolnom. És ez a feladat, piszok nehéznek bizonyult.
Leültettem a wc-re, míg én elővettem a törölközőjét, és a tusfürdőjét. Nem akartam tudomást venni arról az isteni illatról, ami a törölközőjéből áradt, mégis bekúszott a fejembe. Enyhén megráztam magam, és Rob felé fordultam.
 - Le tudsz fürdeni egyedül? - kérdeztem, és nagyon reméltem, hogy a válasz igen lesz. Persze szívesen jelen lettem volna, mikor végigfolyatja magán a vizet… Úristen, mi jár a fejemben!
- Nem lehet olyan nehéz. - rám vigyorgott, és nekem nevethetnékem támadt. - De ha már így megkérdezted… Nem akarsz segíteni levetkőzni?
Megvonogatta a szemöldökét, mire belőlem prüszkölve feltört a nevetés. A vállára csaptam, és kifordultam a fürdőből. Minden erőmet be kellett vetnem, hogy ne forduljak vissza. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, mielőtt valami nagy meggondolatlanságot tehettem volna. Az ajtó hangosan kattant, ahogyan az agyamban az „eszement ötletek” című doboz zárja is. Kifújtam a levegőt, és ezzel a lendülettel lecsúsztam a zárt ajtón.
Két térdem közé fogtam a fejem, és próbáltam normálisan lélegezni. Nem tudom mi ütött belém. Arra már sikeresen rájöttem, hogy Rob réges régen több, mint barát. És abból ítélve, hogy elhívott szombaton, én is több lehetek számára. Csak azt nem értettem miért, és hogyan? Eddig azzal sem voltam tisztában, hogy a szemében nő vagyok, és nem egy lány, akivel már évek óta a legjobb barátok. Túl sok gondolat keringett a fejemben, és mindegyik idegesítő és egyben izgató volt.
Egy egészen hosszú pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy Rob és én…
Hangos csattanás rázta meg a lakás csendjét. Ijedten kaptam fel a fejem, mire sikeresen bevágtam a fejem a csukott ajtóba. Nem tudtam foglalkozni a hasogató fájdalommal, gyorsan felálltam, így a szédülés is a listámra került. Rátapasztottam a fülem a zárt ajtóra, és hallgatóztam.
A fürdőből csörömpölést, majd még egy hangos csattanást hallottam. Mielőtt meggondolhattam volna magam, feltéptem az ajtót.
A látvány egészen furcsa volt. Rob a földön feküdt, két lábát az ég felé emelte, miközben a nadrágjával bajlódott. Legalább a felsőjét sikeresen levette magáról, gondoltam, meztelen felsőtestét nézve. Nagyot nyelve léptem oda hozzá, és térdeltem le mellé.
- Megmondanád, hogy mégis mit művelsz? - kérdeztem még mindig döbbent hangon, miközben felszedtem a mosdóról levert cuccokat. Rob feladta a küzdelmet a nadrágjával, és egy mély sóhajtás kíséretében visszahelyezte lábait a földre.
- A rohadt nadrág rám szorult. - morogta, és újból nekiveselkedett.
Mikor megláttam a valódi okot, hogy miért nem képes levenni a ruhadarabot, kevés kellett hozzá, hogy ne nevessem el magam. Felálltam, majd kezeimmel is felé nyúltam, amit készséggel fogadott el. Felrántottam a földől, de persze nem tudta tartani magát, így kis híján rám borult. Három percembe telt, mire két lábra tudtam állítani, de így is kapaszkodnia kellett a falba.
- Tudod, ha nem csatolod ki az öved, és nem gombolod ki a nadrágod, soha nem fog sikerülni. - mosolyogtam rá, mire egy bódult, de édes mosolyt kaptam válaszul. Kioldottam az övét, majd egy nyelés kíséretében lehúztam róla a ruhadarabot.
Nem tudom miért reagáltam így. Már láttuk egymást ennél kevesebb ruhában is, most a szívem mégis őrült tempóra kapcsolt, a lélegzetem felgyorsult, mintha egy dühödt vadállat kergetne. Tulajdonképpen így is volt. Az agyamban lévő gondolatok lassan az őrületbe kergettek.
Lerángattam róla az ingét is, majd a dereka köré csavartam egy törülközőt és vártam. Félrebillentett fejjel nézett rám, miközben megpróbált a zuhanykabinba kapaszkodni támaszul. Behunytam a szemem, de éppen csak egy pillanatra és magamban azért fohászkodtam, hogy jöjjön rá, mire is várok. Persze nem tudom miben reménykedtem, Rob egyáltalán nem volt beszámítható állapotban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése